Amikor gyerek voltam, sokat költöztünk, és mindig új szobám lett. A legjobb része számomra az volt, hogy én rendezhettem be magamnak: bútorokat pakoltam, színekkel kísérleteztem, próbáltam megtalálni, mi működik legjobban. Már akkor élveztem azt az érzést, amikor egy tér igazán a sajátom lehet.
Ahogy felnőttem, a saját otthonomat is én rendeztem be, majd idővel átalakítottam, hogy igazodjon az aktuális igényeimhez és ízlésemhez. Rájöttem, hogy a környezetünk nem csak háttér az életünkhöz, hanem részben alakítja azt is – és én szeretek ebbe beleszólni.
Az egyetemen tájépítészként tanultam, ahol a külső terek megformálása volt a fókusz. Megtanultam, hogyan teremthető harmónia, hogyan lehet funkciót és szépséget egyszerre adni egy térnek. Most lakberendezőként pedig lehetőségem van ezt a tudást a belső terekre is kiterjeszteni, és összhangba hozni a külső és belső világot. A terasz, az erkély vagy a kert már nem csupán különálló része az otthonnak, hanem a nappali meghosszabbítása lehet – és így az egész lakás élhetőbb és harmonikusabb lesz.
Az élet egy időre elvitt egy műszakibb vonal felé, ahol a tervezés háttérbe szorult, de a vágy a kreatív alkotásra megmaradt. Minden projektben az a célom, hogy “varázsolhassak”: hogy a terek ne csak szépek, hanem élhetők, személyesek és inspirálóak legyenek.
Számomra a lakberendezés nem csupán munka, hanem lehetőség arra, hogy az emberek otthona valóban tükrözze őket – az életüket, az ízlésüket és az álmaikat. Pontosan ezért szerettem bele ebbe a szakmába.
